A Havannáról Havannába...

2009.05.08. 07:45

Íme az első, olvasónktól származó eset:

Utólag már nem szégyellem a dolgot, hülye voltam és kész.
Szegény gyerek voltam, az is maradtam 29 éves koromig. Akkor rám mosolygott a szerencse, egy remek állásom lett egy menő multinál. Igenám, csak hát ugye a kollégák még menőbbek voltak, tartani próbáltam a lépést... Új, nagyobb autó, ha te Krétán voltál, én Santorinin nyaralok, hétvégi wellnesselések, első osztályú éttermek, stb-stb. Akkori barátnőmmel ketten kb. 700-800 ezer forintot kerestünk havonta, a végén - amikor minden előzmény nélkül elbocsájtottak - nem maradt semmim, csak kb. 5 millió adósság. Három keserves év után sikerült kimászni belőle...
Hogy megbántam-e? A fene tudja. Volt öt jó évem, ha takarékos és megfontolt vagyok sose lett volna 3 jó autóm, nem jártam volna Monacóban, és még jó pár helyen...

Üdv,

Olvasó

Azzal semmi bajom, ha valaki a mának él, sőt, tényleg vacak lenne a világ csupa racionális savanyújóskával. Azzal sincs bajom, ha valaki önerőből ki tud kecmeregni egy ilyen kátyuból, sőt respekt. Az egyetlen kérdés, hogy ha ez utóbbi nem jön össze, akkor is képes-e ilyen pozitívan visszaemlékezni, illetve mekkora kockázatokat vállal környezete kontójára. Az utólagos megbánás önmagában nem enyhítő körülmény. Egyáltalán nem ajánlom kipróbálásra.

A címért köszönet: Belga (Lotto).

Szolgálati közlemény! Írjátok meg, hogyan járt pórul ismerősötök a saját hibájából, hátha tanulhatunk az esetből. Elérhetőség a szerzőre kattintva.

hülyeségszint: (2,5/5)
szerintetek: (2,3/5)

A bejegyzés trackback címe:

https://kioktato.blog.hu/api/trackback/id/tr821109040

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása