Az alábbi eset egészen friss (szintén az ismeretségi körből), és még heppiend is lehet belőle:

Kedves KB!

 

Nonprofit rendezvényekkel foglalkozunk, így minden fillér számít. Szerencsére szponzorok mindig vannak, de nagyon-nagyon megörültünk annak, amikor egy ember (nevezzük Tamásnak) azzal keresett meg minket, hogy a tavalyi szponzori bevétel ötszörösét ajánlja.

Lehengerlő stílusával megpróbálta elhitetni, hogy mindez annak köszönhető, hogy partnere, mely fantasztikusan nagy hírű dúsgazdag multicég, akkora fantáziát lát bennünk, hogy hatalmas megtiszteltetésnek tartják, hogy minket szponzorálhatnak. Nem is kérnek cserébe mást, mint a szokásos megjelenéseket és kizárólagosságot a termékeikre (italok).

A dolog egy kicsit gyanús lett, így körbekérdeztünk Tamás után, és így rögtön tarkább lett a kép. Póruljárt kárvallottakról, csalásokról szóltak a sztorik, amiket ha elosztunk kettővel, még az is sok. Megnéztük a cégét is, ami tavaly nyáron alakult 500 e Ft törzstőkével. Ezek alapján azt kértük tőle, hogy hozzon egy igazolást a multicégtől. Emberünk két hónapra eltűnt, majd nagy fölényesen hozott egy papírt, mondván, hogy megvan a Nyilatkozat.

Megnéztük a papírt, és kiderült, hogy abban semmilyen, általunk kért konkrétum nem szerepel, és nem a cég vezetői, hanem egy sales manager (aki köztudottan Tamás cimborája) írta alá. Később azzal érvelt, hogy céges pecsét is van rajta (!), továbbá fejléces papíron van (nem azon volt), és ne gondoljuk már, hogy egy nagy cég nagy emberei a mi ócska nyilatkozatunkkal fognak foglalkozni. Ezt követően a könyörgés és az életveszélyes fenyegetés széles skáláján folytatódott a beszélgetés, majd azzal váltunk el, hogy feljelent minket a nonprofit szervezet elnökénél. Később visszahívott, hogy adjuk meg az elnök számát, mert nem találja a telefonjában...

Pár nap múlva csak-csak utólérte az elnököt, akinek elmondta, hogy a stáb alkalmatlansága és ellenállása miatt veszítenek el több millió forintot, stb. Elmondtuk a mi verziónkat, de végig az az érzésünk volt, hogy miért nekünk kell magyarázkodnunk egy szélhálmos miatt?

 

üdv

 

egy ismerős

Sajnos néha választani kell a munkanélküli forradalmár és a megalkuvó dolgozó között. Lehet, hogy nem a második, hanem egy későbbi körben kellett volna parkolópályára tenni az illetőt, és talán érdemes lett volna a nagyfőnököt is időben beavatni a dologba. Egyébként meg ha a főnök jobban hisz egy vadidegen embernek, mint nektek, akkor úgyis megette a fene az egészet.

Azért legalább felezhettetek volna! :))))

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.