Visszakanyarodva az üzleti világba, íme egy roppant "szórakoztató" eset, diszkréciós okokból iparág megjelölése nélkül:

 

Kedves KB!

 

A kilencvenes évek végén indítottuk családi vállalkozásunkat szüleimmel és testvéremmel. Teljesen a nulláról kezdtük, és rendkívül sokat dolgoztunk. A kezdeti szívások után egyre jobban ment a szekér, és egyre több pénzt tudtunk hazavinni, és egyre kevesebbet akartunk dolgozni.

Ekkor jött az ötlet, hogy váljunk igazi "vállalattá", és bízzuk rá a működtetést profikra. Jöttek a fejvadászok, a multis menedzserek, szervezetépítés, informatikai fejlesztés, presztízsberuházások, stb. Az időnk nagy részét a tucatnyi projekt vitte el, ahelyett, hogy termeltünk és értékesítettünk volna. Közben észre sem vettük, hogy a növekedés lassan megállt, a piac egyre telítettebb lett és a versenytársak szépen apránként törtek előre anélkül, hogy tízmilliókat költöttek volna irodaházra vagy szerverekre.

Ha mindez még nem lett volna elég, a tanácsadók kitalálták, hogy a korábbi szedettvedett bérelt üzem helyett építsünk zöldmezős beruházással hatalmas gyárat. Sajnos a csapat "túl profi" volt, és az egyik bank még igen jelentős, milliárdos hitelt is adott mindehhez, úgyhogy belevágtunk az építkezésbe. Már akkor jelentős tartozásaink voltak, de úgy tűnt, hogy az kezelhető.

A gyár megépült, de már nem tudta megmenteni a céget: nem jöttek a beígért új nagy vevők, majd pár hónappal később csődbe mentünk. A tanácsadók és vezetők egy perc alatt szétspricceltek, a hitelezők folyamatosan üldöznek, családi kapcsolatok romokban, miközben alapvető megélhetési gondjaim vannak. Mit tegyek?

 

üdv

Olvasó

Valószínű, hogy a beruházás megtérüléséhez nagyobb bevételre és hatékonyabb működésre lett volna szükség, és ehhez többek között a presztízsköltségeket, így a drága, de növekedésre már korábban is képtelen menedzsmentet kellett volna leépíteni. Nyilván ők ilyesmit soha nem javasoltak volna, ezért amikor jön a siker, akkor kell az embernek maga mögött hagyni valamilyen Ariadné-fonalat, amivel vissza tud találni a kályhához. Bár nem vagyok a "józan paraszti ész" feltétlen híve, de itt még az is jobb lett volna. Emberismeretből elégtelen.

A konkrét megoldást valószínűleg a felszámoló biztos fogja meghozni. Csak reménykedhetsz benne, hogy a volt vezetőid nem csináltak olyat, amiért most majd neked kell felelned.

 

Szolgálati közlemény! Írd meg, hogyan járt pórul ismerősöd (esetleg te magad)  a saját hibájából, hátha tanulhatunk az esetből. Elérhetőség a szerzőre kattintva.

hülyeségszint: (4/5)
szerintetek: (5/5)

A bejegyzés trackback címe:

https://kioktato.blog.hu/api/trackback/id/tr771113594

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.