Megint egy kis vállalkozói bravúr, amikor azt hisszük, hogy a Biztosító azért van, hogy megvédjen minket. Hát nem.

 

Kedves KB!

 

A kereskedelemben dolgozom, olyan szegmensben, ahol a vevőim nem kifejezetten multik, hanem közepesebb-nagyobb vállalatok. Szerencsére van is egy csomó partnerünk, akik még ezekben az ínséges időkben is tőlünk vásárolnak, úgyhogy nem panaszkodhatunk. Bár az utóbbi hónapokban mi is elkezdtünk félni, hogy mi lesz, ha valamelyik vevőnk nem fizet. Konzervatív ember lévén, nem indultam neki a Nagykőrútnak, hogy vidám ukrán ismerősökre tegyek szert, hanem inkább kötöttem egy hitelbiztosítást.

hülyeségszint: (3/5)
szerintetek: (3/5)

Ígéretemhez híven folytatjuk a témát, szeretném, ha a vállalkozó kedvű olvasók nem csak a törzsvásárlókkal (magánszemélyekkel), hanem a beszállítóikkal is hasonlóan ügyesen bánnának, hiszen ez elengedhetetlen az üzleti sikerhez:

 

1. Elsőként el kell döntened, hogy adsz a látszatra, és a termékeket saját magad forgalmazod-e kereskedőként, vagy inkább nem piszkolod be a kezed koszos árukkal, olajos targoncákkal és motiválatlan raktárosokkal, és inkább csak közvetítesz. Ha az első megoldást választod, akkor már nem is kell továbbolvasni, elegendő a hagyományos beszerzési módszerek keretében a szállítóidat kizsigerelni. Ha csak közvetítesz, akkor íme néhány frappáns ötlet.

hülyeségszint: (5/5)
szerintetek: (3,3/5)

Úgy gondolom, elérkezett az idő, hogy vállalkozó kedvű olvasóimnak egy kis vállalkozás-alapítási tanácsadással kedveskedjek. Ezúttal nem tudtam az alapul vett minta nevét kikerülni, ezért bocs, akit ez lelkileg szarul érint. A posztot két részesre tervezem, az elsőben a néphülyítésről, a másodikban az üzleti partnerek hülyítéséről lesz szó.

 

1. Keress egy országot, ahol viszonylag alacsony a pénzügyi kultúra, de már az internet elterjedt, és a nép bambán ugrik a "sok pénzt kereshetsz kevés munkával", "olcsóbban vásárolhatsz" és hasonló szlogenekre.

hülyeségszint: (5/5)
szerintetek: (4,3/5)

Múlt heti kommentekből alakult e heti dilemmám:

Ki fogja gyermeinket jó példával, képzéssel arra rávezetni, hogy majd felnőttként megalapozott, ésszerű döntéseket hozzanak, munkájukban, pénzügyeikben és kapcsolódó területeken?

 

A mai szülők? Akik 30-40 évesen még a múlt rendszerben szocializálódtak és a rendszerváltás környékén nőttek fel, majd azóta több-kevesebb sikerrel próbálnak lavírozni?

A mai pedagógusok? Akik soha nem kaptak ilyen képzést, azt meg (tisztelet a kivételnek) pláne nem tudják, hogy hogyan kellene mindezt oktatni. A tantervben meg mindennek nincs is igazán helye.

Esetleg olvassák a médiát? El fogják tudni dönteni, hogy ott mi igazán hasznos?

De azért sok-sok pénzt ÉS életet kívánok nekik.

 

Szolgálati közlemény! Írd meg, hogyan járt pórul ismerősöd (esetleg te magad)  a saját hibájából, hátha tanulhatunk az esetből. Elérhetőség a szerzőre kattintva.

hülyeségszint: (1/5)
szerintetek: (4/5)

Visszakanyarodva az üzleti világba, íme egy roppant "szórakoztató" eset, diszkréciós okokból iparág megjelölése nélkül:

 

Kedves KB!

 

A kilencvenes évek végén indítottuk családi vállalkozásunkat szüleimmel és testvéremmel. Teljesen a nulláról kezdtük, és rendkívül sokat dolgoztunk. A kezdeti szívások után egyre jobban ment a szekér, és egyre több pénzt tudtunk hazavinni, és egyre kevesebbet akartunk dolgozni.

hülyeségszint: (4/5)
szerintetek: (5/5)

A Havannáról Havannába...

2009.05.08. 07:45

Íme az első, olvasónktól származó eset:

Utólag már nem szégyellem a dolgot, hülye voltam és kész.
Szegény gyerek voltam, az is maradtam 29 éves koromig. Akkor rám mosolygott a szerencse, egy remek állásom lett egy menő multinál. Igenám, csak hát ugye a kollégák még menőbbek voltak, tartani próbáltam a lépést...

hülyeségszint: (2,5/5)
szerintetek: (2,3/5)

Bár eredetileg nem terveztem hogy aktuálpolitizáljak, de most mégis van egy téma, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni: a magáncsőd intézményének bevezetése.

Átrágtam magam a 74 oldalas tervezeten, és egyre jobban hiányzik valami: mi is van a csőd előtt és után? Rossz döntések? Vis maior? Felelőtlenség? Tanulatlanság?

Az egyszerűség kedvéért most ugorjunk át az intézményrendszeren, azon, hogy a mi kis barakkunkban, ahol szürkegazdaság van, meg mindenki a kiskapukat keresi és a végrehajtási árverések igazi kincsesbányák, az egész hogyan fog működni. Akár szerencsénk is lehet.

hülyeségszint: (4,5/5)
szerintetek: (3,6/5)

E heti kérdésem is az élet nagy rejtelmeire keresi a választ:

Miért van az, hogy az emberek egy jelentős része úgy érzi, hogy cég alapításakor a Társasági Szerződés aláírásával automatikusan jogi, közgazdász, marketing diplomákat is szerez?

A probléma általában akkor jelentkezik, amikor az ügyvezető/tuljadonos úgy lép fel, mintha értene mindehhez. A végeredmény a korábbi és későbbi posztokban látható... :)

Sajnos a kérdés aktuális ingatlan adásvételre, és más nagy horderejű döntésre is.


Szolgálati közlemény! Írjátok meg, hogy ismerőseitek hogyan jártak pórul, hátha tanulhatunk az esetből. Személyiségi jogok vedelme és kárörvendés garantálva. Üzenet küldés a poszt szerzőjére kattintva érhető el.

hülyeségszint: (4/5)
szerintetek: (4/5)

Ez akár az évtized kérdése is lehetne. Még 2002 táján írtam ki egy kollégám feje fölé az alábbi feliratot:

 

1. Elolvasni az e-mail-t

2. Gondolkodni

3. Válaszolni

 

Valaki meg tudja mondani nekem, hogy miért van az, hogy az emberek egy része képtelen erre az elég egyszerűnek látszó lépéssorozatra, a megfelelő sorrendben?

Idióta informatikusjelölt

2009.04.21. 17:51

A következő eset sajna egy közeli rokonommal esett meg, ezért kicsit szégyellem is magam:

 

Kedves KB!

 

Tavaly ősszel kitaláltam, hogy tovább kéne tanulni, de lehetőleg valamilyen divatos és népszerű szakmát. Egyből adódott az ötlet: webszerkesztés. Találtam egy iskolát, majd rövidesen jött is egy üzletkötő, aki fantasztikus tanfolyamot ajánlott, relative potom áron, magas szintű oklevéllel, hihetetlenül rugalmas fizetési feltételek mellett. Csak tízezret kellett befizetni, és máris lehetőséget kaptam egy orbitális szívásra.

Az alábbi eset egészen friss (szintén az ismeretségi körből), és még heppiend is lehet belőle:

 

Kedves KB!

 

Nonprofit rendezvényekkel foglalkozunk, így minden fillér számít. Szerencsére szponzorok mindig vannak, de nagyon-nagyon megörültünk annak, amikor egy ember (nevezzük Tamásnak) azzal keresett meg minket, hogy a tavalyi szponzori bevétel ötszörösét ajánlja.

Hülyének lenni nem érdem

2009.04.14. 10:53

Az alábbi sztori már több éves, de a kedvencem:

Kedves KB!

 

Vidéki lány lévén, elég sok vidéki lány ismerősöm van, aki velem együtt Budapesten próbált szerencsét. Arra már rájöttem, hogy ez a város egy kicsit más, mint a többi, ezért ha elbizonytalanodok, igyekszem segítséget kérni. Az adott barátnőm ezt kihagyta, ezzel sikerült a teljes családot anyagilag lenullázni.

Mint borjú az új kapura

2009.04.12. 20:04

Íme az első sztori, még a közelmúltból, ami egy hölgyismerősömmel történt meg:

Kedves KB!

 

Még augusztus végén, a lakásfelújítás utolsó fázisaként vágtam bele a nyílászárók cseréjébe. Pannellakásról révén szó, szinte egyik ajtó meg ablak sem felel meg a mai szabványnak, jó sok utánajárás kitalálni, hogy hol van ár/érték arányban megfelelő és még esztétikus is. Mivel nem volt ismerős, egy hirdetésben találtam egy fiatalembert, aki roppant kézségesnek bizonyult: több helyre is eljött velem kiválasztani a megfelelő ajtókat, ablakokat, mindent gondosan lemért, rendkívül pozitív benyomást keltett.

Amikor mindent megbeszéltünk, sor került az előleg (50 %, kb. 200 e Ft) átadására is azzal, hogy kb. 4-5 hét, amíg a megrendelt eszközök elkészülnek, és akkor máris jön beszerelni. Még egy részletes szerződés sablont is hozott, amit együtt töltöttünk ki, XY cégnévvel, határidővel, pecséttel, stb. Odaadtam a pénzt, és vártam.

Első bejegyzés

2009.04.08. 23:15

Elég sok ismerősöm ad elő horror sztorikat a kudarcaikról. Aztán gyakran kiderül, hogy az igazi ok az, hogy ő annak idején valamit jól elrontott. Nem olvasta el az apró betűt, nem keresett rá a google-ban, nem gondolta végig, stb. Kétféle választ szoktam adni:

a) udvariasat

b) amit tényleg gondolok

Ez a blog megkímél mindenkit az első verziótól. A második persze szarul esik majd az érintettnek, a többiek meg jót röhögnek, hogy ők biztos nem ekkora barmok. No majd kiderül.

Hogy miért érdemes mégis írni?

- közel tíz év alatt elég sok ilyen ügyet láttam

- mindannyian tanulhatunk mások hibáiból

- a vesztesnek némi lelki megnyugvást nyújt

Írjatok (a fejlécben a szerző nevére kattintva)!

süti beállítások módosítása