Szállóigévé vált a mondás: Ez egy következmények nélküli ország. Már-már szinonímája mindannak, amiről ez a blog is szól: a felelőtlenségnek, az átgondolatlanságnak a mutyizásnak, linkelésnek, megúszásnak.

Kérdésem:

Előfordulhat, hogy az emberek alapvetően nem rosszak, hanem tévesen kapcsolják össze a tetteiket és a következményeket?

Mondok egy egyszerű példát: Bemegyek a bankba betenni a megtakarított pénzem valamilyen kellemes kamatozású lekötött konstrukcióba. Az ügyintéző marha kézséges, pikkpakk elintézi az ügyletet, majd mielőtt indulnék, megemlíti, hogy a magas kamat akkor van biztonságban, ha hirtelen jött kiadások miatt nem kell a betéthez hozzányúlni, ehhez egy hitelkártyát kínál, amit meg is rendelek. Persze eleinte rendesen visszafizetem a felhasznált összeget a kamatmentes határidőn belül, de aztán párszor megcsúszom, és bekerülök egy olyan spirálba, amiből csak a lekötött megtakarítás felélésével tudok kimászni. Elkezdem megutálni a bankokat, mindenkinek elmondom, hogy a lekötött betét hülyeség, inkább fektessék más (megbízhatóbb!?) helyre a pénzüket, stb. Nyilván nehezen ismerem be saját magamnak is, hogy egy nem létező biztonság hamis illúziójának dőltem be önként és dalolva.

Lehet, hogy nem az a jó megoldás, ha lépten-nyomon az emberek fejéhez vágjuk a bevezető szállóigét, hanem jobb lenne megtanítani őket arra, hogy a helyes összefüggéseket ismerjék fel.

Ugyanez a modell az élet más területein is működhet, próbáljátok ki a politika, a magánélet, a foglalkoztatás példáira is alkalmazni (kommentekben várom kíváncsian).

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.